Ezt az írást részben egy csoport élménybeszámolójaként, részben kiegészítő információnak szánom az eddigi ismeretéseimhez.
A csoport reggel 9 órakor szállt fel a hajóra, hogy Alexandroupoliból a szigetre kompozzon.
A kompozási napokat jól választottuk ki. Korai ideérkezést terveztünk a szigetre és a nap késői órájában való távozást onnan, hogy az itt tartózkodás minden óráját ki tudjuk használni. A vissza jegyet is még érkezéskor megvettük. A jegyek megvétele a nevek, személyi igazolványszámok és a gépjárművek adatainak megadása miatt jó másfél óráig tartott. Mindent számítógépen rögzítenek, így valóban szükséges a másfél órával hamarabbi érkezés az első induláskor. Hazafelé a szigetről már elég volt a 40 perccel korábbi komphoz érkezés.
A csoport összetétele életkorra, érdeklődésre teljesen vegyes volt. Voltak épp tötyögő kisbabás babakocsis házaspárok, fájós lábú, nagyon idős személyek és középkorosztály. Volt, ki úgy jelentkezett a társasághoz, hogy ismerte a sziget adottságait, de a java része csak azért utazott a vendégekkel, mert évtizedek óta együtt utaznak, mint baráti társaság. Kik felkészületlenül érkeztek a szigetre, kicsit csalódottan távoztak. Nem léteztek turistabazárok és a szokványos sétáló utcák, helyette a sziget keménységével fogadta őket.
Hogyan szerveződött meg a csoport? Önmaguktól. Engem csak kísérőnek kértek fel, mikor azt mondtam, most nem tudok szervezni, és még nincs kipróbálva a sziget szervezett útra. Tiltakozásom nem fogadták el. Már 2013. decemberében mondták, a csoport kész az útra egy teljes busszal. Ekkor otthon Pánossal azt mondtuk, ha kell mennünk, akkor menni fogunk. És akinek ott kell lennie Samothrákin, az ott is lesz.
Az időjárástól kegyességet vártunk. A sziget híres a szélsőséges klímájáról, így csak reménykedtünk, hogy jó időnk lesz.
Az elszállásolásra Therma faluközpont egyszerű szállásait választottuk. A szállások kiválasztását Alekára bíztam. Az ő bungalós szállása nem lett volna jó, bármilyen tetszetős, 800 méter távolságra lett volna Therma falu kis központjától, hol most laktunk. Fontos volt az 52 fős csoport részére, hogy legyen közelben bevásárlási, étkezési lehetőség, pék, és olyan szórakozási lehetőség, mit gyalogosan is megközelíthetnek. Gondolok a termálfürdős és a vízeséses szurdoktúrára.
A sziget szállásai két típusra oszlanak. Vannak teljesen modernek, melyek igen drágák, és vannak a 80-as években épültek, melyek kedvező árban vannak. A mi szállásaink egyszerűek voltak.
Heves szél és a hirtelen vihar idején a delfinek sokasága kísért hát a szigetre bennünket.
Érkezésünket szikrázó napsütés fogadta. Bevásárlással kezdtük a napot, félve, hogy a lakóhelyen üres üzletek várnak majd bennünket. Azt tudtuk, hogy még főszezonban is egy héten egyszer kap a sziget ellátást, és aki azokból akkor vesz, az jól jár. Majd a következő héten kaphat abból, mit akkor nem vett meg.
Életünk elért egy olyan gyors, felfejlődött, rohanó szakaszához, hogy sokszor már azt mondjuk: Elég volt. Megállj!
A sziget történelme ugyanolyan viharos volt, mint Aiolos isten szelei, amik a partjait tépik.
